Képzeljétek mi történt ma reggel.

Szilvi lányom 1,5 éves, szintúgy tejfehérje allergiás mint Zsuzsa nővére, és most szeptemberben kezdte a bölcsit, ahol biztosítottak arról, hogy tudják kezelni a diétáját.

Pár nappal ezelőtt bevittem Szilvi bölcsijébe egy listát arról, hogy mit ehet, mit nem, és milyen élmiszereket kell feltétlenül ellenőrizni mielőtt adnak neki, mert lehet benne rejtett tejtermék vagy szója (pl virsli, margarin, felvágott, stb). Nyugtatgattak, hogy persze a szakács tudja, hogy van, és külön főz neki, de odaadják a papírt is, hogy lássa. Ugye elejétől fogva hangoztatom, hogy tejterméket, szóját nem ehet, de Zsuzsa ovijával ellentétben ők semmiféle egészségügyi igazolást nem kértek, nem volt dietetikus konzultáció, nem volt semmi, csak a szöveg, hogy persze majd a szakács tudja, és úgy főz rá.

Azért nyomultam egyébként, mert Szilvi kb két hete szárazan köhög, kicsit folyik az orra, és nagyon rosszul alszik éjjel. Persze lehet hogy nem a tejtermékfogyasztás miatt, de mivel Zsuzsával is így kezdődött, aztán kórház lett a vége, ezért most eléggé ki vagyok hegyezve a témára. (Pláne mert itt a blogomban most éltem újra a történetünket.)
Erre ma bemegyek, hogy beszélhetek-e személyesen a szakáccsal, hogy megbizonyosodjak arról, hogy tényleg tudja-e mit csinál.
Lehet hogy gyanakvónak gondoltok, de az a tapasztalatom, hogy az átlagembernek fogalma nincs a tejfehérje allergiáról, nem tudja pl, mi a különbség a laktóz intolerancia és a tejfehérje allergia között, keveri a kettőt, azt hiszi, hogy az allergiás is kaphat savanyított tejterméket. Az átlag ember azzal sincs tisztában, hogy mennyi mindenben lehet elrejtve tej. És azzal sincs tisztában, hogy az allergia nem arról szól, hogy esetleg kicsit pöttyös lesz a gyerek, vagy picit érdesebb lesz a bőre, hanem hogy komoly szövődményei lehetnek, komoly egészségkárosodással, és komoly többhetes kórházi kezeléssel járhat. Úgyhogy inkább megbizonyosodom róla, mint azt hogy elhiggyem a dadának, akinek tuti nincs fogalma róla, azt hogy a szakácsnak viszont van.
A dada az igazgatónőhöz irányított, mondván hogy ő nem mondhatja, hogy menjek be a konyhára beszélni a szakáccsal, mondom jó. Akkor az igazgatónővel együtt bementünk a konyhára, ahol kiderült, hogy a szakácsnak fogalma se volt semmiféle papírról, nem kapott semmit, ő úgy tudja, hogy a 200 gyerek közül 4-5-nek tejmentesen kell főznie, de aztán passz. Semmiféle papírt nem kapott. Pedig azelőtt negyedórával a szemembe mondta – hazudta – a dada, hogy de igen, persze hogy odaadták a szakácsnak a papírt.
Na erre az igazgatónő bement a terembe, ahol előkotorták neki a papíromat, és leültünk együtt átnyálazni, hogy mit is jelent Szilvi diétája. És távozásom után még bement a csoportba, nagyon remélem hogy azért hogy jól lehordja őket ezért.
Na most szerintetek?
Én szeretem ezt a bölcsit, Szilvi is szereti, és úgy látom, őt is szeretik. De ez tarthatatlan, hogy nem veszik komolyan a diétáját, hogy jobban akarják tudni nálam, hogy mit ehet és mit nem.
Mit csináljak?
Arra gondoltam, hogy holnap (ja, holnap szombat… akkor hétfőn ill ma délután) elmondom, megpróbálom indulatok nélkül, azt amit fent is írtam. Hogy nem holmi úri bolondéria az allergiája, hanem nagyon is komoly dolog. És attól, hogy nem ott helyben lesz rosszul a szemük láttára még nem jelenti azt, hogy nem lesz súlyosan beteg tőle.