Ilyen volt 13 hónaposan.

Ilyen lett 15 hónaposan.

Tehát ott tartottunk, hogy Zsuzsa két kilóval lájtosabban ugyan, de végre otthon volt a kórházból, és nem volt hajlandó semminemű húst vagy hüvelyest megenni, én meg a hajamat téptem, hogy akkor miből fedezzük a fehérjeszükségletét?
Gasztróra ugye ekkor még nem jutottunk be, mert nem voltak hajlandóak velünk foglalkozni, míg kórházban voltunk, pedig ugyanabban a kórházban voltunk, és én már tűkön ültem, hogy megkérdezhessek egy-s-mást a gasztroenterológustól a tejfehérjre allergiáról, de főleg azt, hogy lehet-e összefüggés Zsuzsa betegsége és az allergiája között? Meg egyáltalán, jó lett volna tudni, hogy tényleg allergiás-e, kivizsgálják, mondjanak valami okosat. Mit ehet például? Minden tejterméket ki kell irtani, még a rejtetteket is? Vagy elég annyi, hogy élesben nem kap, de azért párizsit, virslit, kiflit még ehet? Mert egy dolog, hogy nem hány tőle, de ha a hurutosságának, középfülgyulladásának, két hetes kórházi tartózkodásának is ez áll a hátterében, akkor nem éri meg.
Nem is vártam ki a hivatalos gasztrós időpontot, hanem elmentünk előbb egy neves gasztroenterológus magánrendelésére, hogy végre történjen is már valami. Ő legalább meghallgatta a történetet, megvizsgálta Zsuzsát, és beutalt minket mindenféle vizsgálatra, többek között egy laktóz intolerancia exhalációs tesztre és a spec.IgE vérvizsgálatra is. Emellé azt tanácsolta, hogy azt ehet, amitől nem hány, és arra a kérdésre, hogy vajon köze lehet-e a betegségének az allergiához, határozott nemmel válaszolt.
Ezt azóta tudom, hogy egyszerűen nem így van. Számos kutatási eredmény támasztja alá azt, hogy a tejfehérje allergiának egyik velejárója az állandósult hurutosság, és ezen belül a nagyobb valószínűsége a középfülgyulladásnak. Elég volt ehhez pár nap a pubmed orvosi adatbázis böngészése, rákeresve az otitis media és cow’s milk allergy szókombinációra. Tessék megnézni.
Arra is határozott nemmel válaszolt, hogy a fogai elszíneződésének köze lehet az allergiájához, de utólag teljesen egyértelmű, hogy az a barna csík akkor keletkezett, míg tejet kapott. A fogának az a része, ami előtte nőtt ki, és az a része ami utána nőtt ki, teljesen egészséges és fehér. Így néz ki:
Kicsit haragszom a spec.IgE vizsgálatért meg a laktóz intolerancia vizsgálatért is. Oké, a vérvizsgálat még elment volna, ahhoz csak egyszer kellett megszúrni, és egy csomó mindent kimutathatott volna. Mondjuk a klinikai tüneteiből szerintem egy specialistának tudnia kellett volna, hogy ez a vérvizsgálat nem fogja kimutatni az allergiáját, mert az övé pont nem az a kategória, amit ez a teszt kimutat. (Bővebben a tejfehérje allergia 3 altípusáról és az allergia kivizsgálásáról.) De kiegyeztem vele, mert tudni akartam, hogy esetleg van-e másra is allergiája.
De a laktóz intolerancia tesztet utólag teljesen feleslegesnek ítélem, mivel a klinikai tünetei alapján egyértelmű volt, hogy tejfehérje allergiás. Hogy emellé van-e laktóz intoleranciája, az lehet hogy egy érdekes tény, de a diétáján nem változtatott volna, mivel a tejfehérje allergia diétája szigorúbb, mint a laktóz intoleranciáé.
És maga a vizsgálat tortúra egy másfél éves gyereknek, pláne úgy, ha semmi használható információ nem várható az eredményétől.
A teljesség kedvéért megírom, hogy mindkét vizsgálat eredménye negatív lett. Tehát Zsuzsa boldogan nyakalhatná a tejcukrot, feltéve hogy az nem tejben vagy tejtermékben van… és semmi más táplálék vagy pollenallergiát nem mutatott ki nála a vérvizsgálat sem. A tejet sem.
Ez a magánorvos viszont felírt nekünk gyógytápszert, mert már a HA-s tápszert sem mertem Zsuzsának adni, mert bár nem hányt tőle, tudtam róla, hogy ez csak az allergia megelőzésére jó, ha már kialakult az allergia, akkor nem jó. És nála már bőven kialakult az allergia.
Igen ám, de a gyógytápszert nem volt hajlandó meginni! Sehogy sem. Hiába raktam bele mézet, vagy kakaót, hallani sem akart róla. Nem akartam hogy már végképp ne fogadjon el cumisüvegből semmit, úgyhogy inkább nem erőltettem, de így ugyanott voltunk ahol a part szakad.
Már alig vártam, hogy megszüljek, és legyen újra tejem, mert akkor végre újra anyatejet kaphatna. Anyatejet, ami zsírban dús, könnyen emészthető fajazonos teljes értékű fehérjékkel van tele amik nem allergizálnak és felhízlalnák őt a kórházi soványságából, tele van immunanyagokkal, amik segítenének neki meggyógyulni és megerősíteni az immunrendszerét, alátámasztva az ő gyengécske immunválaszát az én robosztus immunsejtjeimmel.
És ekkor kipattant az isteni szikra, hogy de hát már most is kaphatna anyatejet, csak kérni kéne! Hiszen én is adtam le tejet mikor ő kisebb volt, most miért ne kérhetnék én is, mikor szükségünk van rá?
Örök hála mindenkinek aki adott tejet nekünk, mert nem egy tejadó anyukája lett így Zsuzsának. És nem utolsósorban köszönet az Eszterlánc Anyatejmisszónak, akik szinte azonnal kerítettek nekem olyan tejadó anyukát, aki tényleg literszámra adta nekünk a tejet. Így egy-két hónap alatt teljesen utolérte a kórház előtti súlyát, és nem is betegeskedett többé. Én pedig ahogy megszültem, szorgos fejésbe kezdtem, hogy meglegyen Zsuzsának is a napi 200-300 ml adagja azon felül amit a kicsi elfogyasztott. Sajnos Zsuzsa szopni már nem volt hajlandó, kb 13 hónapos korára elválasztódott, és a kistestvére 18 hónapos korában született, tehát eltelt 5 hónap. Én reménykedtem, hogy majd ha látja a kicsit szopni, akkor ő is kér, de nem így volt, aktívan elutasította a mellem, én meg nem erőltettem, inkább fejtem neki, mert üvegből szívesen megitta.
A mai napig kap még hébe-hóba anyatejet, mostanában például azért, hogy az óvodakezdéssel járó betegeskedéseknek elejét vegyük. Nem is volt beteg azóta sem, viszont arra rájöttünk, hogy a szójára ugyanolyan allergiás, mint a tejre. Ugyanis már rég a tejmentes diétáján volt, mikor újra elkezdett hányni. El lehet képzelni, én milyen lelkiállapotban voltam. David viszont rámutatott, hogy Zsuzsa kifejezetten virsli fogyasztása után hány, de mindig. De hát mondom, megnéztem, nincs benne tej! Anyukám is adott virslit Zsuzsának, más fajtát, de szintén tejmenteset, hát attól is hányt. Na akkor összevetettem az összetevő listát, és feltűnt, hogy mindkettőben van szója. Akkor kibogarásztam neki olyan virslit, amiben se szója, se tej nem volt (nem is volt olyan könnyű – ez még a Scoobie Doo korszak előtt volt), és attól nem hányt. OK, de ez még nem biztos. Úgyhogy adtam neki egy kis szójatejet. Attól hányt. Aha. Tehát a szójára is allergiás.
Időközben viszont bejutottunk végre-valahára az állami gasztró rendelésre, ahol újabb vizsgálatoknak vetették alá, amik szintén nem mutattak ki semmit, csak egy enyhe vashiányosságot, amit cseppekkel pótoltunk. Érdemi információt nem tudtak nekem adni, arra sem adott kielégítő választ a doktornő, hogy miért javasol ő mást (nullás diétát) mint az a magánorvos, aki azt mondta, ehet amitől nem hány? Felírt egy másfajta gyógytápszert, amit szintúgy nem volt hajlandó meginni Zsuzsa. És hát a dietetikusukról már elmondtam egyszer a véleményem, úgyhogy azt se vettem nagyon a lelkemre, mikor megpróbálta elmagyarázni, hogy az anyatej már nem korszerű (!??!?!?!?) táplálék Zsuzsának, kapjon helyette tápszert (amit nem ivott meg).
Mindegy, békésen elengedtem a fülem mellett ezt a jótanácsot, követtük a nullás diétát, adtuk a vaspótlást, és kapta Zsuzsa az anyatejet és a növényi tejeket, és így jól is van.
Kb egy fél évvel később visszatértünk, akkor csináltak egy terhelést, ami viszont pozitív lett, úgyhogy onnantól kezdve már kaptuk az emelt családi pótlékot is.
Zsuzsa azóta tartja a diétát, bár most már nem annyira veszem szigorúan, mióta tartósan egészséges, és látom hogy nem lesz baja, ha néha kap egy kiflit vagy egy pár nyalat fagyit.
Következő bejegyzésem a témában arról fog szólni, hogy milyen tanulságokat vontam le én ebből a történetből, miként történhetett meg az a két hét kórház, és mit csinálnék máshogy mostani eszemmel.