Nekünk azt hiszem mázlink van az óvodával, mert tudják biztosítani a lányok tejmentes étkeztetését. A Juniortól hozatják az ételeket, és a múltkor láttam, hogy ugyanolyan csomagolásban érkezik a “diétás”-nak titulált ebéd, mint amilyet a Spékótól is kaptunk. Egy kicsit elégedetlenkedtem, mikor láttam, hogy a “diétás” azt jelenti, hogy glutén-, tej- és tojásmentes étrendet kap a gyerek, mert nem tetszik, hogy olyat is megvonnak az étrendjéből, amire nem is allergiás. De összességében nem panaszkodom. Most, hogy a Junior szállítja nekik az ebédet, már a reggelit és uzsonnát is megoldják neki tejmentesen (nem mintha sokat enne belőle, mert szerintem általában margarinos kenyér lehet az uzsonnája, és rendszerint farkaséhesen jön ki az oviból 4 óra tájt, amikor is első utunk a pékségbe vezet, hogy megkaphassa a hőn áhított friss zsömléjét). Sajnos még elég nehézkes kihúzkodni belőle, hogy mit is evett, mert nem érdekli a téma, és általában azt válaszolja, hogy nem emlékszik, és már másról is csacsog. Az óvónénik szerint is elég válogatós, nem eszik meg mindent amit kap ebédre. Hálistennek az óvódának megvan az a jó szokása (nem tudom, ez mennyire általános), hogy minden gyerekre kiosztanak gyümölcsnapot, amikor annak a gyereknek a szülei felelősek azért, hogy vigyenek gyümölcsöt a csoportnak. Így minden nap kapnak a gyerekek friss gyümölcsöt. Ami talán ellensúlyozza az állandó margarinos kenyeret és a válogatósan meg nem evett ebédeket…

Olyan esetekre, amikor a többiek valami olyan édességet vagy nasit kapnak, amit ő nem ehet, be szoktam vinni neki mást. Semmi extra, egy tábla Szerencsi Szerecsen étcsoki, Győri Édes kakaós keksz, mogyorós nápolyi, stb, de mind olyan amit már átböngésztem kismilliószor, hogy biztos nincs benne tehéntej. Sajnos az oviban nem mindig szólnak, ha elfogyott amit vittem, nekem meg nem jut eszembe utánakérdezni. (De a történtek után jobban igyekszem…)

Most is ez történhetett, mivel Zsuzsi az elmúlt két este hányt. Egyiket sem láttam, mindkettőnek csak a hírét hallottam, úgyhogy nehéz megállapítanom hogy vajon hogy is történhetett a dolog. Furi volt. Tegnapelőtt állítólag a könyökét vágta be lefekvés körül, és míg sírt miatta, hányt is egyet. Akkor vele volt az apja (én a másik szobában telefonáltam és csak annyit hallottam, hogy beütötte a könyökét). Tegnap állítólag az apjának sem szólt, csak látta a WC-ben, hogy hányt és mivel én későn értem haza, már csak a hírét hallottam. Nem furcsa ez egy 4 évestől? Hogy nem is szól? Egyébként mindkét nap mesélte, hogy kapott az oviban szaloncukrot.

Ami meg azért furcsa, mert azért ennyi tejterméktől eddig nem hányt. Viszont azt tény, hogy a tavalyi tejterhelésen 50 ml-t meg bírt inni, az idein már csak 10-et. Csökkenne a toleranciája? Nemhogy kifele megyünk az allergiából, hanem inkább még érzékenyebb kezd lenni?

Mindenesetre ma reggel megbeszéltük vele, hogy ő már nagylány, és ha bárki ad neki édességet, először kérdezze meg, hogy van-e benne tehéntej. És ha van, akkor mondja azt, hogy ő olyat nem ehet, mert hányni fog tőle. Remélem, lesz szegénynek annyi önuralma, hogy ha valaki szaloncukrot nyom a kezébe, akkor előbb megkérdi, van-e benne tej.

Az óvónénivel is beszéltem ma reggel, de hát a délelőttös semmit nem tudott arról, hogy a délutánossal mi történt. Annyit mondott, hogy ebédre a többiek Túró Rudit kaptak, de hogy Zsuzsi abból biztos nem kapott. Azért én el tudom képzelni, hogy előfordulhatott, hogy Zsuzsi benyomott egy Túró Rudit míg nem figyeltek rá az óvó nénik… és mivel még életében nem evett, még az is lehet, hogy szaloncukornak titulálja. Mindenesetre Zsuzsi maga is azt mondta, hogy a délutános óvónéni adta neki a “szaloncukrot”. Ami lehet, tényleg szaloncukor volt, és nem Túró Rudi. Mivel Zsuzsi még nincs teljesen tisztában az időhatározók fogalmaival, nem tudja nekem biztosra megmondani, hogy tegnap és tegnapelőtt is kapott-e szaloncukrot. Az egész annyira frusztráló, mert nem vagyok ott, nem látom mi történt, nem látom mit evett, csak ő meséli el ahogy tudja, és nekem olyan mintha sötétben tapogatóznék.

Ma délután majd a délutános óvónénit is elkapom. Vittünk be Zsuzsinak egy egész szatyornyi tejmentes édességet, hogy biztos legyen neki bent valami amiből tudnak neki adni. És remélem, nem hány többet.

A kicsit, aki még érzékenyebb a tejre mint Zsuzsi, e héten kezdtem el beszoktatni ebbe az oviba. Másik csoportba fog járni, mint Zsuzsi, úgyhogy vittem be az óvónéniknek egy táblázatot arról, hogy mit szabad neki adni enni és mit nem. Aranyosak az óvónénik, és nyitottak is a témára, de hát látszik hogy új nekik a dolog. Ahogy leültették Vivit reggelizni, az óvónéni azonnal nyúlt a kancsó kakaóért, és már töltötte is volna neki, ha nem szólok, hogy azt neki nem szabad, pedig egy pillanattal előtte beszélgettünk arról, hogy nem fogyaszthat tejterméket. Biztos, hogy kell idő, amíg ők is hozzászoknak, hogy allergiás gyerek van a csoportban, de azért aggasztó, hogy ha már a kakaóról sem jut eszébe, hogy az tejtermék, akkor vajon a párizsiról (ami nem is annyira egyértelmű) eszébe jut majd?