Mikor Zsuzsa lányomról kiderült másfél évesen, hogy tejallergiás, több orvosnál is jártunk. (Zsuzsa történetét itt és itt és itt olvashatod… tanulságos.)

A gasztroenterológus azt mondta, ehet azt amitől nem hány.

Az allergológus azt mondta, tartsuk a nullás diétát.

Mivel Zsuzsa tejallergiájának folyományaként két hetet töltöttünk kórházban kétoldali középfülgyulladással és tüdőgyulladással – ami szinte biztos, hogy a tejallergia okozta hurutosodás és két felesleges és elbaltázott antibiotikumkúra szövődménye volt – én rettegtem attól, hogy esetleg ez megismétlődik, ha nem vagyunk eléggé szigorúak a diétával. Ezért inkább az óvatosságra voksoltam, és tartottuk a nullás diétát.

Zsuzsa első tejterhelésén kb 50 ml tejet volt képes meginni mielőtt bőrpírt fedeztek fel rajta.

Egy évvel később már csak 10-et.

Ez engem nagyon elkeserített, én azt reméltem, hogy a szigorú diéta hatására talán növekszik a toleranciája, de pont fordítva történt. Vivi ellenben, aki első évben annyira érzékeny volt, hogy 0,8 ml-nél leállították neki a terhelést, a rákövetkező évben már 6 ml-t el tudott fogyasztani. Ez szöget ütött a fejembe. Zsuzsa szigorú diétán volt, de Vivi még szopott 2 és 3 éves kora között, és nem egyszer előfordult, hogy én elcsábultam egy-egy tejeskávéra vagy pizzára. És ilyenkor Vivin mindig kivirágoztak a piros foltok, nekem lelkiismeretfurdalásom lett, visszaálltam én is a tejmentes diétára, a foltok elmúltak, majd ismételtük. Tehát Vivi szervezete több tejfehérjével találkozott, mint Zsuzsié, mivel az egyetlen különbség az étrendjük között az volt, hogy Vivi még szopott, Zsuzsi már nem.

És akkor olvastam arról a kutatásról, ahol a tojásallergiát úgy gyógyították, hogy egyre növekvő mennyiségekkel “terhelték” az allergiában szenvedők szervezetét. Ezen felbuzdulva utánanéztem mindenféle tudományos adatbázisokban, hogy a tejallergiával csináltak-e ilyen vizsgálatot. És igen, úgy tűnik, hogy újabb kutatások szerint ez egy ígéretes lehetséges gyógymódja a tehéntejfehérje allergiának.

A módszer lényege, hogy a bűnös fehérjét hevített (denaturált) formában, nagyon kicsi (0,5 ml) adagokkal kezdve adjuk, naponta emelve a mennyiségen, természetesen figyelembe véve a reakciókat, és lassítva a folyamaton, ha tünetek jelentkeznek. Számos kutatás szerint az allergiás gyerekek 60-80%-nál teljes gyógyulást lehet elérni ezzel a módszerrel, és szinte mindegyiknek lehet növelni a toleranciáját, még akkor is ha nem érik el a teljes toleranciát. Ez már akkor is megéri, ha annyira fel lehet tornázni egy gyerek toleranciáját, hogy egy esetleges véletlen tejfogyasztás esetén ne kelljen életveszélyes reakciótól félni.

(Itt azért szeretném beszúrni, hogy nem vagyok orvos és az én véleményem és böngészésem az orvosi szakirodalomban nem helyettesítheti a kezelőorvos tanácsát. Senkinek nem javaslom, hogy orvosi felügyelet nélkül kezdjen bele bármiféle kezelésbe, pláne nem akkor, ha a gyermekének életet veszélyeztető allergiás reakciója van a tejtermékre. Mindenképpen ki kell kérni a kezelőorvos tanácsát, és csak az ő beleegyezésével módosítani a gyerekek kezelését. Ha nem tetszik a kezelőorvos tanácsa, akkor másodvéleményt kell kérni egy másik szakembertől, illetve olyan kezelőorvost keresni, akivel együtt tud működni a szülő.)

Mindezek arra késztettek, mint pár hónappal ezelőtt írtam, hogy felhagyjak a nullás diétával. Igazából teljesen nullás sosem volt, hiszen pl a nyomokban előforduló tejtermékeket sosem vadásztam le, és nem aggódtam túlságosan, ha becsúszott egy-egy tejes kifli (bár az emberben felmerül a kérdés, hogy vajon mennyi tej lehet abban az úgynevezett tejes kifliben…)

De most merészebb lettem. Zsuzsáról azt már tudtam, hogy a zsírosabb tejtermékeket bírja legkevésbé (vaj, sajt, tejföl, stb), úgyhogy ezeket továbbra is kerülöm. Viszont ehetnek kalácsot és más tejjel készült péksüteményt, és lassan, óvatosan a forralt tejet is visszacsempészem az otthon készített sütikbe, főzelékekbe. Sőt, a non plus ultra, hogy igazi fagyit is kaptak már a nyáron. Mint kiderült, egy egész gombóccal el tudnak fogyasztani tünetmentesen (egyszer vettem észre Zsuzsi hasán piros pöttyöket fagyifogyasztás után). Ez nekem hatalmas öröm, hiszen a legszívfájdítóbb dolog ebben az allergiában hogy a gyerekek kimaradnak olyan meghatározó élményekből mint pl a nyári fagyizás vagy szülinapi zsúron a tortaevés. (Azt már csak halkan jegyzem meg, hogy a fagyi tejtartalmával kapcsolatosan hasonló kérdések merültek fel bennem, mint a kifliével…)

Tehát egyelőre nálunk sikeres a módszer. A lányok több tejfehérjét fogyasztanak, mint tavaly, és egyelőre úgy tűnik, hogy tünetmentesen. Kiváncsian várom az következő tejterhelés eredményét….