Tegnap felhívtak a Madarász utcai kórház gasztroenterológiájáról, ami egy ambuláns szakrendelő, ahol Dr. Polgár Marianne a lányaim kezelőorvosa. Mindkét lányom tejfehérje allergiás. Ez évben 2.5 és 4 évesek. Minden évben el kell mennünk egy tejterhelésre, ahol a doktornő meggyőződik arról, hogy még valóban fennáll az allergiájuk. A tejterhelés, mint egy előző posztban írtam, egy 2 napos procedúra. Általában nekünk úgy néz ki, hogy odamegyünk reggel 8-ra, és egy délelőttöt eltöltünk azzal, hogy 20 percenként adnak nekik 1-2 kiskanál mennyiségű tejet, és aztán mehetünk haza, mivel Szilvi (a kicsi) 0,8 ml-nél kezd tünetezni, Zsuzsa (a nagy) pedig 50 ml-nél. Ilyenkor megállapítják, hogy tényleg allergiásak még, kapnak orális antihisztamint, és megyünk utunkra. Egy délelőttünk megy rá, és másnap már nem kell visszamennünk.
Másnak, aki esetleg az első nap terhelését tünetmentesen átvészeli, vissza kell mennie másnap is, hogy akkor egy adagban kapjon egy nagyobb mennyiségű tehéntejet. Idáig mi még sosem jutottunk el.
Namost tegnap felhívtak a gasztroenterológiáról, hogy sajnos ők (az ambulancia) nem tudják megcsinálni a tejterhelést a lányoknak november közepén (ami időpontot hónapokkal ezelőtt kaptunk), mert nincsen rá kapacitásuk. Legyünk szívesek átmenni a kórházi osztályra és ott időpontot kérni a tejterhelésre. Ugrott a hónapok óta naptárba vésett időpontunk, kaptunk helyette egy másikat december közepére. Ami csak azért bosszantó, mivel a tejterhelés eredményéről szóló papírt nekem le kell adnom mind az intézményeik, mind az Államkincstár felé, az előbbit hogy kaphassák továbbra is a tejmentes diétájukat, az utóbbit hogy kapjuk továbbra is az emelt családi pótlékot. Tehát nem véletlenül volt nekünk novemberre időpontunk.
De ez még mind hagyján.
Ugyanis kiderült, hogy nem csupán arról van szó, hogy más helyszínen más orvos végzi el a tejterhelést, ami mondjuk önmagában is bosszantó, mivel Polgár doktornőhőz járunk már 3 éve, és ő ismeri a lányokat. Jó, jó, tudom hogy kismillió beteget lát, és valószínűleg nem emlékszik konkrétan rájuk, de akkor is, eddig ő kezelte őket, valamire csak emlékszik, nem? Arról nem is beszélve, hogy az ő szaktudásában megbízom, olvastam a könyvét, egyetértek a véleményeivel. Ez nem minden orvosra igaz.
OK, még ezt a békát is lenyelem, de kiderült, hogy a 2 napos AMBULÁNS tejterhelésünkhöz ezúttal be kéne feküdni a kórházba. Két gyerekkel. Úgy, hogy az első nap első pár órájában valószínűleg leállítják majd a terhelést.
Teljesen ledöbbentem mikor ezt meghallottam. Kérdeztem, hogy szükséges-e ez, mikor NEM a gyerekek egészségügyi állapota miatt kerültünk a kórházi gasztroenterológiára, hanem mivel az ambulanciának nincsen rá kapacitása hogy ambulánsan végezze el azt a rutinvizsgálatot, amit minden évben meg kell csinálnunk. De hajthatatlanok voltak, be kell feküdni. OK, akkor saját felelősségre ugye hazamehetünk? Hát azt nem lehet olyat sose szoktak csinálni.
Namost én tudom, hogy a magyar nép úgy általában eléggé birkaszerű szokott lenni az orvosokkal szemben, elnézést mindenkitől és tisztelet a kivételnek, és emiatt az orvosok nincsenek hozzászokva ahhoz, hogy betegeiket intelligens emberként kezeljék, esetleg urambocsá, partnerként a saját kezelésükben. De magyarázza már el nekem valaki, hogy ennek így mi értelme? Egy ambuláns vizsgálat átkerült a kórházba, azért mert nincs kapacitás máshol elvégezni. Akkor ez miért jó akár nekem, akár nekik? Ki fizeti ezt? at OEP, ugye? Megéri nekik hogy egy ambuláns vizsgálatért ki kelljen fizetni 2 napot a kórházban?
És mi az hogy saját felelősségre nem lehet hazamenni? Ez egy alapvető betegjog. Az más kérdés, hogy lehet hogy az ember nem meri meglépni, mert (konkrétan ebben az esetben) attól fél, hogy nem kapja meg a szükséges papírokat a terhelés eredményéről.
A legjobb az lesz, ha kitalálják, hogy a 2 gyereket (akik otthon mellesleg egy ágyban alszanak), két külön szobába rakják a kórházban, mert csak úgy van hely. És persze anyukának nincs.
Abszurdum.