Mint egy régebbi posztomban kidühöngtem magam, tavaly novemberre kaptunk időpontot tejterhelésre, amit 1 héttel az időpont előtt lemondtak, sőt, átirányítottak minket az ambulanciáról a kórházba. A kórházban egy hónappal későbbre, decemberre kaptunk időpontot, és csak úgy, hogy két napos bentfekvést igényelt volna a két gyerekkel a tejterhelés, ami eddig egy délelőtt folyamán megvolt mindig.

Sajnos a decemberi időpontunkat lemondták, áthelyezték januárra. A januári időpontot is lemondták, a járványra hivatkozva, hogy majd hívnak ha lesz újra időpont (azóta se hívtak).

Mindeközben haladt az idő, a lányok papírjai december közepén lejártak. Mivel kellett az igazolás egyrészt az óvoda felé, hogy Zsuzsi kapja továbbra is kedvezményesen a diétás étrendet, másrészt az Államkincstár felé, hogy kapjuk továbbra is a GYESt és az emelt családi pótlékot, kezdtem igencsak türelmetlen lenni a helyzettel kapcsolatban. Ellátogattunk szeretett gyerekorvosunkhoz, akiről tudom, hogy ebben a kórházban ügyel rendszeresen, hogy tudna-e esetleg tenni értünk valamit, legalább megérdeklődni, hogy mi van, ha már nem csinálhatjuk a tejterhelést az ő felügyelete alatt (mert ha már be kell feküdni, akkor jó lett volna, ha az ismert és szeretett gyerekorvosunk csinálja a terhelést, de sajnos azt mondta, erre nincs lehetőség). Viszont ő is felhívta a kórházat ott az orrom előtt, de őt is lerázták azzal, hogy most nem tudnak minket ellátni.

Az utolsó csepp a pohárban az volt, amikor az óvodában azt mondták, hogy azért nem tudják felvenni a 3. évét betöltő kisebbik gyerekemet márciustól, mert nincsenek rendben az allergiát igazoló papírjai, és ennek hiányában nem tudják biztosítani az étkeztetését.

Ezen felbőszülve próbáltam felhívni a kórházat, hogy ha már a tejterhelést nem tudják megcsinálni nekünk, akkor legalább adjanak egy átmeneti igazolást, amíg ők meg nem oldják a helyzetet és el nem tudnak minket látni kötelességszerűen. Sajnos nem sikerült a kórházban orvost telefonvégre csípni, mindig az ambulanciára kapcsoltak, és a végén már úgy voltam vele, hogy mindegy, kivel beszélek, de valakinek elmondom, mi bajom van!

A telefont felvevő hölgynek az ambulancián elmondtam, hogy ezt így nem lehet csinálni, 4 hónapja halogatják az időpontunkat, lejárt minden papírunk, és nem veszik fel a gyerekemet óvodába emiatt, tegyenek valamit! És láss csodát, két nappal későbbre kaptunk egy időpontot tejterhelésre – az ambulancián, ahova hónapokkal előbbre kell kérni, és ahova – hálistennek – nem kell két napra befeküdni.

A történet vége sajnos az, hogy még mindig fennáll mindkét lány allergiája. Vivi, aki tavaly csak 0,8 ml-t bírt, most 6 ml-t is elfogyasztott, viszont Zsuzsi, aki tavaly már 50 ml-nél tartott, most már 10 ml-nél tüneteket mutatott. Nem tudom, hogy van-e ennek bármi jelentősége, de én azért elkenődtem. Mivel Zsuzsi már 4 és fél éves, reméltem, hogy az ő allergiája múlófélben van. A doktornő is megerősítette, hogy minél idősebb, annál kisebb az esélye, hogy valaha is kinövi.

Ezenkívül felírt a kicsinek tápszert, amin teljesen kiborultam. Nem értem, hogy ha úgy érzik, KELL a tápszer a gyereknek az egészséges étkezéshez, akkor miért nem támogatják a hosszantartó szoptatást?

Mivel húsevők a gyerekeim, ezért úgy gondolom, nincs szükségük a tápszerben található fehérjére, az ásványi anyagok (főleg kalcium) pótlására pedig úgy döntöttem, inkább multivitamint és kalcium szirupot használunk.

Hogy mi a bajom a tápszerrel? Leginkább az, hogy egyrészt nem szeretik az ízét és nem isszák meg, de a másik az, hogy mikor legutóbb próbáltam főzni vele, Vivit kicsapta a gyógytápszer is.