Zsuzsi 7 és fél évesZsuzsi lányom tejallergiája másfél évesen lett diagnosztizálva, de már egy éves kora előtt elkezdődtek a tünetei. A történet elejét itt olvashatjátok, és az összes “a mi történetünk” c. bejegyzést itt találjátok. Tanulságos!

Számomra hatalmas megkönnyebbülés volt, mikor rájöttünk, hogy tejallergiás, mivel az addig érthetetlen tünetek (hasmenés, hányás, hurutosság, antibiotikumra nem reagáló középfül gyulladás és az erőltetve beadott gyógyszerek miatti aspiráció okozta tüdőgyulladás, két hetes kórházi kezelés) elvágólagosan megszűntek, és azóta Zsuzsinak nem volt komolyabb betegsége az évi egy-kétszeri náthán vagy hasmenős-hányós víruson kívül, amit általában 24 órán belül kihevert.

(Apropó: Honnan tudjuk megkülönböztetni a vírus által okozott hányást és az allergia által okozott hányást? Nálunk nagyon szépen elkülönül a kettő. Ha vírusos, akkor általában lázzal, rossz közérzettel és visszatérő, görcsös hányással jár, napszaktól függetlenül. Ha allergiás hányás, akkor se láz, se rossz közérzet, a gyerek egyszerűen “kipakol” és általában a lefekvés időszakában történik, nincs ismétlés, utána alszik mintha mi sem történt volna.)

2010-ben döntöttem úgy, hogy a nullás diéta helyett elkezdem óvatosan visszaadagolni a lányok étrendjébe a tejterméket. (Erről a döntésről és a hátteréről itt olvashattok.) Süteményekkel kezdtem, és higított, forralt tejjel. Először negyedes tejjel (1 adag tej, 3 adag víz). Azt olvastam, hogy a hevített (denaturált) fehérjét jobban tolerálják az allergiások, ezért választottam ezt a módszert. Mivel nem volt tünetük, ezért lassan emeltem az adagot, aminek eredményeképpen a nyárra már meg tudtak enni egy-egy gombóc főzött fagyit tünetek nélkül.

Ezt én hatalmas sikernek könyveltem el. A tejterheléseken továbbra is kimutatták az allergiájukat, az óvodában továbbra is kapták a tejmentes étrendet, és otthon továbbra is javarészt tejmentesen étkeztünk. Mit jelent az, hogy javarészt? Azt, hogy havonta 2-3 alkalommal kaptak joghurtot, fagyit vagy sajtos pizzát, a süteményeket már tejtermékkel készítettem, de az étrendjük túlnyomó része tejmentes volt. Nyers tejterméket pedig egyáltalán nem fogyasztottak.

Ez az állapot számomra tökéletes volt. Nem volt teljesen elzárva előttük a sok tejes finomság, ehettek néha pizzát vagy túró rudit, viszont megmaradt a tartósan beteg státusszal járó rengeteg kedvezmény.

Zsuzsi 2012 szeptemberében iskolába ment. Ott viszont dilemma elé állítottak, ugyanis tejmentes étrendből csak ebédet tudtak neki biztosítani, ha tízórait és uzsonnát is akartam, akkor azt csak a rendes étrendből lehetett. Vettem egy nagy levegőt, és megrendeltem neki a rendes étrendet. Lelki szemeim előtt lebegett a rántott sajt meg a tejfölös tészta réme, hogy a reggeli kakaóról meg karamellről ne is beszéljek. Megbeszéltem Zsuzsival, hogy most már nem a tejmentes étrendet fogja kapni, ezért az ő felelőssége is odafigyelni arra, hogy mit eszik meg, és mit nem. Óva intettem a kakaóivástól, és útnak indítottam. Soha nem volt belőle probléma, pedig utólag azt is elmesélte, hogy volt bizony rántott sajt is, meg kőrözött.

Nem meglepő módon, az ez évi tejterhelés nem mutatott ki nála táplálékallergiát, és az ambuláns terhelésről azzal az instrukcióval küldtek haza, hogy folytassuk itthon a terhelést.

Ez természetesen nem történt meg, ugyanúgy nem fogyaszt nyers (forralatlan) tejet, sajtot, tejfölt vagy bármilyen más tejterméket. A süteményeket ugyanúgy tejjel készítem és az iskolában ugyanúgy kapja a rendes menüt. Néhanapján kap fagyit, amiből most már 3 gombócot is el tud fogyasztani, amire nagyon büszke.

Viszont így a tartósan beteg státusza idén lejár. És lehet hogy meg tudnám betegíteni azzal, hogy adok neki forralatlan tejet, de őszintén szólva ehhez nincs szívem.

Ezenkívül a szója allergiája él és virul. Ezt véletlenül teszteltük le, mikor az apja egyszer Füstli márkájú virslit adott neki vacsorára, amiről már egyszer kiskorában kiderült, hogy nem bírja a szójatartalma miatt (színhús virslit imádja és nem hány tőle). Ez úgymond dupla vak kísérlet volt, egyrészt mert az apja totál vakon adott neki olyat, amiről már illene tudnia, hogy nem szabad, másrészt mert én egyáltalán nem tudtam róla, csak akkor merült fel bennem a sanda gyanú, mikor a gyerek tipikusan, rossz közérzet nélkül felkelt esti lefekvés után hogy kihányja ami a gyomrában volt. Miután kikérdeztem a gyereket, hogy mit ettek vacsorára és kihalásztam a szemetesből a virsli zacskóját, beigazolódott, hogy tényleg a szója váltotta ki a hányást. (Lásd fentebb, hogy honnan tudom megkülönböztetni a vírusos hányást az allergiás hányástól.)

De a szója allergia nem jogosult támogatásra, emelt családi pótlékra. Ezt sem értem, hiszen a szója mint adalékanyag ott van szinte minden feldolgozott élelmiszerben, és a szójás felvágottakat kikerülni ugyanolyan drága dolog, mint tehéntej helyett rizstejet vásárolni.

Úgyhogy Zsuzsi hivatalosan kinőtte a tejallergiáját 2013-ban.